Szakdolgozatomban a nemi erkölcs elleni bűncselekményekkel, különös tekintettel a szexuális erőszak, szexuális kényszerítés, szexuális visszaélés és a vérfertőzés nevezetű különös törvényi tényállásokkal, valamint a szexuális önrendelkezéssel, mint a büntetőjog által védett jogi tárggyal foglalkozom. Bemutatom a korábbi szabályozások jellemzőit, valamint a Btk. XIX. fejezetében foglalt rendelkezéseket, kitérek egyes kriminológiai és orvosi kérdésekre, valamint statisztikák alapján is bemutatom ezen bűncselekményeket. A szexuális szabadság sérelmét szankcionáló tényállások Btk.-beli rendszere, a korábbi szabályozáshoz képest, kiemelt védelmet próbál biztosítani a sértetteknek úgy, hogy a szexuális önrendelkezés megsértésének súlyossága, mint szankcionálási szempont alapján több szinten kerül biztosításra az egyén szexuális szabadságának védelme. Az erőszakos nemi bűncselekmények újraszabályozásával a jogalkotó kifejezte, hogy az egyéni szexuális szabadságot kiemelt védelemben kívánja részesíteni. A nemi szabadság mint jogi tárgy egyértelmű behatárolásával a Btk. egyértelmű üzenetet hordoz arra vonatkozóan, hogy a szexuális kényszerítés és a szexuális erőszak az egyéni önrendelkezés egy rendkívül fontos részét védi, és csak másodlagosan veti fel a nemi erkölcs rendjét mint védett jogi tárgyat. Szerintem a nemi erkölcs elleni bűncselekményeket nagyon nehéz kezelni, mivel óriási a rejtve maradt bűncselekmények száma, hiszen a szexuális erőszakot és a szexuális kényszerítést elszenvedő személyek gyakran nem beszélnek a velük történtekről. Véleményem szerint a nemi erkölcs elleni bűncselekmények sértettjeinek az a része, akik a hatóságokhoz fordulnak, nagyon alacsony, viszont a Be. biztosít számukra olyan garanciákat, melyek azt segítik elő, hogy merjék előterjeszteni a magánindítványt, és követeljék meg az elkövető felelősségre vonását.