"... hallotta, hogy kopogtatnak az ajtón. Egy pillanatra zavarba jött, amint rádöbbent, hogy éppen mit csinál: egy száznyolcvanhárom centi magas nő, rövid fekete ruhában, levendula illatfelhőben mászik a saját nappalijában. Talpra ugrott és az ajtóhoz ment. - Ki az? - Csak én, megint, Aubery... Alig hallotta a parton elsuhanó autók zajától. - ...a te Fekete Felhőd. Felkapcsolta a kinti villanyt, és kinézett a kémlelőnyíláson. A rovarlámpa égője biztosan kiégett, mert csak a keresztutca másik oldalán lévő lakóházat látta, amely karácsonyi lámpákkal volt díszítve, és az apró fényszórókat a parti úton, a bepárásodott lencsében miniatürizálva." (részlet a könyvből)