A kisajátítás lehetővé teszi az állam vagy helyi önkormányzatok számára, hogy valamely közérdekű cél megvalósítása érdekében, akkor is megszerezze egy ingatlan tulajdonjogát, ha azt más eszközzel nem tudja elérni. Mindemellett biztosítja, hogy a tulajdonos cserébe az Alaptörvényben is rögzített teljes, azonnali és feltétlen kártalanításban részesüljön. A kártalanítás ugyanis a kisajátítás olyan garanciális eleme, amely egyensúlyt teremt a közérdek és az egyéni tulajdonvédelem között. A szakdolgozat a kisajátítás jogintézményét, valamint a kisajátításért járó kártalanítás szerepét és jelentőségét vizsgálja. Bemutatásra kerül, hogy az Alkotmánybíróság jogértelmezése, miként alakította át a jogintézményt a korábbi kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelethez képest. A bíróságok ítélkezési gyakorlatának ismertetésén keresztül átfogó képet fogunk kapni, hogy mi képezi általánosságban a jogvita tárgyát a kisajátítási perekben.