A gyermeki temperamentum és a szülői érzelemszabályozás szerepe a kisgyermekkori fejlődésben

Abstract

A dolgozat a kisgyermekkori fejlődés három fontos befolyásoló tényezőjét együtt vizsgálja. Ezek a tényezők a gyermeki temperamentum, az anyai érzelemszabályozás és a reziliencia. A kiindulópont az, hogy a gyermek viselkedése és a szülő reakciói nem egymástól függetlenül működnek, hanem folyamatos kölcsönhatásban alakítják egymást. A kutatás eredményei is ezt támasztják alá. A magasabb gyermeki negatív affektivitás együtt jár a szülői érzelemszabályozási nehézséggel. Emellett az anyák jobb lelki állóképessége összefügg az adaptívabb anyai érzelemszabályozással. Ez arra utal, hogy a szülő saját működése meghatározó a mindennapi nevelési helyzetekben. Részben megjelent az eredményekben a családszerkezet hatása is. A gyermeküket egyedül nevelő édesanyák alacsonyabb rezilienciát mutattak, ugyanakkor nem minden várt különbség bizonyult szignifikánsnak. Ez azt sugallja, hogy a fejlődés nem egyszerű különbségek mentén írható le, hanem több tényező együttes hatásának kimenetele. A dolgozat egyik fontos eredménye, hogy a gyermeki sajátosságok önmagukban nem minősíthetők, hanem a szülői reakciókkal együtt értelmezhetők. A kutatás egy olyan szemléletet erősít meg, amely a fejlődést nem különálló tényezők mentén, hanem a gyermek és a szülő közötti interakcióként értelmezi.