Szolzsenyicin a politikai lágereket írja le. Én a köztörvényeseket. Szolzsenyicin elítélt volt. Én viszont smasszer. Szolzsenyicin szerint a láger maga a pokol. Én pedig úgy gondolom, hogy a pokol mi magunk vagyunk..." - írja Szergej Dovlatov A zóná-ban, amely az orosz lágerirodalom egyik legkülönösebb könyve: 1962 és 1965 között szerzett élményeit dolgozza fel benne, amikor lágerőrként teljesített szolgálatot - s ez a néhány év egész életére meghatározta, hogy mit gondol szabadságról és rabságról, erkölcsről és erkölcstelenségről... A bőrönd elbeszéléseit New Yorkban, a nyolcvanas évek közepén írta Dovlatov - "szovjet" életének jellegzetes epizódjaira emlékezik bennük; a történetek mind egy-egy tárgyhoz kötődnek - ezek voltak abban a bőröndben, melyet Dovlatov magával vitt Amerikába az emigrálásakor -, s eleinte csak jópofa humoruk végül itt is a mélységes abszurditásig fokozódik. A bőrönd elbeszéléseit New Yorkban, a nyolcvanas évek közepén írta Dovlatov - "szovjet" életének jellegzetes epizódjaira emlékezik bennük; a történetek mind egy-egy tárgyhoz kötődnek - ezek voltak abban a bőröndben, melyet Dovlatov magával vitt Amerikába az emigrálásakor -, s eleinte csak jópofa humoruk végül itt is a mélységes abszurditásig fokozódik.