Vaszary humora a csúcsponton volt, amikor ezt a kötetet összeállította. 1937-ben írja a könyv prológusában: "Itt állok a gazdasági krízis mélypontján... Én már élni is szeretnék, nem csak létezni. Egyszóval aljas szándékaim vannak az élettel, és Veled ezt nem lehet, édes Irodalom... Most kikezdek a legnagyobb hetérával, a közízléssel. Könyvemben nem fognak lapokon át gondolkodni az emberek. A filozófiát megöltem, az analízist megfojtottam, a leírásoknak kitekertem a nyakát. A végén már úgy belejöttem, hogy kezdtem a rokonaim között is szétnézni. A pénz nem boldogít - mondják. Mindenesetre szeretném már egyszer személyesen is megpróbálni, hogy mi igaz ebből a közmondásból. Az okos emberek nem érdekelnek. Ezek olyan kevesen vannak, hogy belőlük megélni nem lehet. Én a buták apostola akarok lenni (szervusz, Erasmus)..." És ezek után elkezdődik a tobzódó Vaszary-humor. Az írások színtere hol Párizs, hol Pest, hol Buda, hol meg Balatonelőkelő... De közben mi, olvasók, csak saját fergeteges nevetésünket halljuk. És ezek után elkezdődik a tobzódó Vaszary-humor. Az írások színtere hol Párizs, hol Pest, hol Buda, hol meg Balatonelőkelő... De közben mi, olvasók, csak saját fergeteges nevetésünket halljuk.