Absztrakt Az értekezés központjában egyfelől a különféle írásmódokat és/vagy a szövegszerűség effektusát alkalmazó műalkotások állnak; másfelől pedig azok a kortárs kiállítások, amelyeket az installált képi és textuális tartalmak kölcsönhatása működtet. Az adekvát irodalomtudományi olvasásmódszertanokat, illetve média- és kultúratudományi közelítésmódokat a kép(térben megjelenő szöveg)ek és az írásos tartalmakra építő képzőművészeti installációk, kiállítási helyzetek fényében hívja segítségül a disszertáció, tehát fenomenalitásában kívánja megmutatni a kép–szöveg problémát, illetve azt a folyamatot, ahogyan a befogadásban működik a kettő együtthatása. A szövegszerű tartalmak hermeneutikai szerepe elsősorban az ezredforduló körüli magyar képzőművészet fénytörésében jelenik meg a dolgozatban, ugyanakkor egy-egy fejezet a média- és kultúrtörténeti összefüggésekkel, valamint az új szöveghasználati módszerek viszonylatában nagy hatást kifejtő nemzetközi folyamatokkal is foglalkozik. A Szöveg, kép, test és olvashatóság – A reprezentációs technikák metamorfózisai című fejezet a testiség, a képiség és a textualitás kultúrantropológiai összefüggéseit térképezi fel, és az elsődleges szóbeliség korszakának történetmesélésétől, illetve a bibliai szöveghelyek alapján rekonstruálható szertartásoktól a különféle írásformák megjelenésén át közelít a képzőművészeti szöveghasználat problémájához, kitérve például a beszélő tárgyak – a feliratok által hanggal felruházott szobrok és használati eszközök – kérdésére is. Mindeközben amellett érvel, hogy a művészeti reprezentációkkal kapcsolatos diskurzusok alakulását jelentősen befolyásolják a technológiai változások; és a kép és szöveg története nemcsak az egymással versengő gyakorlatok, tehát a paragone dinamikájában írható le, hanem még inkább az egymást kiegészítő, sokszor koegzisztenciális viszonyban állva esztétikai hatást kiváltó kifejezésmódok térnyeréseként. Az autoritásként kezelt és referencialitásként felfogott szövegek figuratív megjelenítésén alapuló, illusztratív ábrázolásmód, amely a nyugati művészet történetének nagyobb részében a textusnak való megfeleltethetőség elve alapján fejtette ki hatását, a 19. században, a klasszikus modernség művészeti paradigmájával elveszti egyeduralmát. A fotográfia elterjedésétől kevésbé az újrafelismerő látásra lehetőséget adó látvány előidézése, illetve a narratíva uralja a mérvadó képzőművészeti folyamatokat, mint inkább a valóságviszonyok szubjektivizált megközelítése, illetve a szubverzív ábrázolásmód; a „szövegszerűség” pedig egyre kevésbé tartalomfelidézésként, sokkal inkább a textuális működés közvetlen jelenléteként nyilvánul meg. A kép viszonyait többnyire az alakábrázolás szintjén és kívülről uraló szöveg helyett az írás anyagszerűségének közvetlensége válik irányadóvá, vagyis a szó már nem olyan transzcendens tartalom, amely megformálásra vár a képben, hanem „megtestesült”, képileg adott matéria. Nem is lehet többé a megfeleltetések elősegítője, sokkal inkább a megjelenítés materiális összefüggései által is alakuló, a jelentések elbizonytalanítását láthatóvá tevő erőként nyilvánul meg. Az értekezés Felszabadított vagy elfoglalt képek? – A képzőművészeti szöveghasználat új módszerei a fényképezés megjelenésétől a posztinternet-művészetig című fejezete művészettörténeti fordulópontokról és újabb stratégiákról ad áttekintést, elsősorban olyan (pl. Henri de Toulouse-Lautrec, Pablo Picasso, Marcel Duchamp, Paul Klee, Francis Picabia, René Magritte, Joseph Kosuth, Roman Opałka és Jenny Holzer által jegyzett) kanonikus művek elemzésével, amelyek inspiráló hatása a kortárs magyar képzőművészetben is érzékelhető. A nemzetközi kontextusok feltérképezését követően a Bauhausban dolgozó magyar alkotók (pl. Moholy-Nagy László, Berger Otti) szöveghasználati technikáit vázoló alfejezeten át az értekezés elvezet a 20. század második felének magyar művészetéhez. A Transzgresszív kísérletek a kiállítótéren kívül és belül, határon innen és túl – A szöveg felforgató ereje a 20. századi magyar képzőművészet diszkontinuus történetében című fejezet a téma szempontjából relevánsnak látszó progresszív művészeti stratégiákat mutat be (köztük Hantai Simon, Ország Lili, Erdély Miklós, Altorjai Sándor, Lakner László, Frey Krisztián, Tót Endre, Pauer Gyula és Drozdik Orsolya munkáit). A műtárgy materiális megvalósulását másodlagosnak tekintő, gondolati és nyelvi indíttatású konceptuális művészet, illetve annak „rokonjelenségei” metareflexió tárgyává tették a képzőművészetet, amely nemcsak képi redukciót, hanem egyfajta mediális kiterjesztést is eredményezett. A képbe írt szó ma – Tematikus csomópontok és technikák a rendszerváltástól napjainkig című fejezet a legújabb magyar művekben vizsgálja a kép–szöveg kapcsolat megnyilvánulási módjait, egy-egy meghatározó problémakörre koncentrálva. Az elmúlt évtizedek magyar művészete különösen alkalmasnak látszik ugyanis arra, hogy a műelemzés megvilágító, érzékítő módszerével plauzibilissé tegye a szövegek képzőművészeti használatának eltérő formáit, ezek jelentéslétesítő potenciálját, egyszersmind a befogadás sajátosan diffúz természetét. Hiszen amellett, hogy a különféle képi és textuális elemek sokféle módon és sokszor szövevényesen kapcsolódnak egymáshoz (előfeltételezve a befogadásban mind az irodalmi, mind az ikonográfiai tudást), gyakran reflektálnak a jelölők játékának teret adó kontextusok lezárhatatlanságára (ahogy pl. Molnár Vera, Molnár Péter, Gerber Pál, Aatoth Franyo, Várnai Gyula, Csontó Lajos, Richter Sára, Benczúr Emese, Süli-Zakar Szabolcs, Esterházy Marcell és Oberfrank Luca munkái tanúsítják). A textualitás szerepe a múzeumi élményben – A kiállítás mint jelentésháló című fejezet a kortárs kiállítóterekben megjelenő szövegtípusokat, az írásos tartalmaknak a kontextusok felnyitásában is megmutatkozó jelentésszervező potenciálját vizsgálja, a kiállítás címétől a neveken, a koncepcióleíráson, az alkotói és szakértői képaláírásokon és kommentárokon át egészen a munkákba integrált szövegekig. A műtárgy anyagiságába közvetlenül nem szervesült, látszólag kiegészítő szerepű, pedig többnyire a jelentéstulajdonítást megalapozó szövegtípusok analízise más nagyságrendű és minőségű összefüggéseket tesz láthatóvá. A szövegközi viszonylatok elemzését a dolgozat egy művészetközi projekt – a Magolcsay Nagy Gábor költő és Pántya Bea képzőművész együttműködéséből született Metanoia Park – szemügyre vételével példázza. Az elemzés nem az autonóm, magányos olvasásra szánt irodalmi forrásművek értelmezésére törekszik, hanem a kiállítás látáseseménye számára megalkotott műtárgyakra koncentrál, ezek részeként tárgyalja a téri helyzetben esztétikai hatást kifejtő szövegeket. A figyelem örök körforgása egy igazságtagadó korban című utolsó fejezet szintén egy kollaboráción alapuló projektet, Varga Tamás fotóművész és Burai Árpád underground művész Fictures című tárlatának és kötetének anyagát vizsgálja behatóbban. Az archaikus fotóeljárással készült képek, a hozzájuk rendelt félrevezető képaláírások, valamint a groteszk–mágikus vagy abszurd stílusjegyeket hordozó prózák fúziójára építő széria a post-truth és a fake news által meghatározott mediális helyzetre reflektál, amelyben kép és szöveg egymást erősítve válik a manipuláció eszközévé. Az értekezés rámutat, hogy a 20-21. századi képzőművészetben a felhasznált szövegek többé nem az igazságközvetítés és a koherens jelentésszervez(őd)és megalapozói; felismerhetőségüknél fontosabb a dekonstruált megjelenítés, illetve a másféle képépítőelemekkel való egy szintre kerülés; azért is, mivel szerepeltetésük gyakran épp a korábbi kép–szöveg és szöveg–szöveg relációk hierarchikus szerkezetének felforgatását, esetleg azok meghaladását szolgálja. Ily módon a dekontextualizált és a műtárgyak összefüggésébe helyezve rekontextualizált irodalmi textusok is új minőségre tesznek szert, sokszor a populáris kultúrából, az elektronikus és digitális médiumokból származó közbeszédszerű tartalmakkal együtt, melyek retorikája és tropológiája mind jobban dominálja a kortárs kultúrát. A műtárgyak szöveghasználati módjainak tipologizálására a disszertáció nem tesz kísérletet; átfogó taxonómia felállítása helyett inkább egy flexibilis szempontrendszert vázol, amely kiindulópontul szolgálhat a képzőművészeti munkák textuális működésmódjainak leírásához.

Abstract The dissertation focuses both on artworks that use different m ode s of writing and/or textual effects, and on contemporary exhibitions that are operated by the interaction of the installed visual and textual content. The dissertation calls upon adequate literary reading methodologies and media and cultural studies approaches in light of texts (displayed in the image space), visual art installations, and exhibition settings based on written content, and thus seeks to show the image text problem in its phenomenality and the process of how th e two interact in reception. The hermeneutic role of text like content s is primarily discussed in the context of Hungarian visual arts ar ound the turn of the millennium; while at the same time a few chapter s are devoted to the media and cultural historical context s , as well as to the international tendencie s that have had a major impact on the new methods of the use of text The chapter “ Text, Image, Body, and Legibility The Metamorphoses of Representational Techniques” e xplores the cultural anthropological relations between corporea lity, visuality, and textuality, approaching from the historiography of the era of primary verbality and the rituals that can be drawn from biblical texts and through the emergence of various f orms of writing, to questions concerning the use of texts in the visual arts, including, for example, the matter of speaking objects , such as the sculptures and utensils that are given a voice through inscriptions. Moreover, it claims that the development of discourses related to artistic representations is significantly influenced by technological changes, and that the history of image and text can be described not only in the dynamics of competing practices, that is the paragone , but even more so as the expansion of complementary forms of representation, which are often coextensive and have aesthetic effects. The illustrative mode of representation, based on the figurative representation of texts considered authoritative and understood referential, wh ich had been based on the principle of textual correspondence for most of the history of Western art, lost its monopoly in the 19 th century with the artistic paradigm of classical modernism. Since the spread of photography, the most influential artistic pr ocesses have been dominated less by the evocation of a vision that enables a recognisable vision or by narrative than by the subjectivised approach to reality and a subversive recognisable vision or by narrative than by the subjectivised approach to reality and a subversive mode of representation; “textuality” became less and less a recollection of contmode of representation; “textuality” became less and less a recollection of content and more a ent and more a direct presence of textual function.direct presence of textual function. Instead of a text dominating the relations of the image mostly Instead of a text dominating the relations of the image mostly at the level of figurative drawing and from the outside, the immediacy of the materiality of writing at the level of figurative drawing and from the outside, the immediacy of the materiality of writing becomes dominant; thus, the word is no lbecomes dominant; thus, the word is no longer transcendent content waiting to be formed in the onger transcendent content waiting to be formed in the image, but is an “embodied”, pictorially given material.image, but is an “embodied”, pictorially given material. It can no longer be a facilitator of It can no longer be a facilitator of correspondences, but is rather present as a force that is also shaped by the material correlations of correspondences, but is rather present as a force that is also shaped by the material correlations of reprerepresentation, usually making the discouragement of meanings visible. The chapter “sentation, usually making the discouragement of meanings visible. The chapter “Liberated or Liberated or Captured Images? Captured Images? –– New Methods of New Methods of thethe Use of Text in Visual Arts from the Emergence of Use of Text in Visual Arts from the Emergence of Photography to PostPhotography to Post--internet Art”internet Art” providesprovides an overview of the art historical turning points and an overview of the art historical turning points and recent strategiesrecent strategies,, primarily primarily through the analysis of canonical works (annotated by artists e.gthrough the analysis of canonical works (annotated by artists e.g.. Henri Henri dde Touloe Toulouseuse--Lautrec, Marcel Duchamp, Lautrec, Marcel Duchamp, Paul KleePaul Klee, Francis Picabia, René Magritte, Joseph Kosuth, , Francis Picabia, René Magritte, Joseph Kosuth, Roman Opałka, Jenny Holzer)Roman Opałka, Jenny Holzer),, whose inspirational influence can be perceived whose inspirational influence can be perceived inin contemporary contemporary Hungarian visual artHungarian visual art.. Following the mapping of international Following the mapping of international contexts, the dissertation introduces the Hungarian contexts, the dissertation introduces the Hungarian art of the second half of the 20art of the second half of the 20thth century through a subcentury through a sub--chapter outlining text usage techniques of chapter outlining text usage techniques of Hungarian artists working in the Bauhaus style (e.g. László MoholyHungarian artists working in the Bauhaus style (e.g. László Moholy--Nagy, Otti Berger).Nagy, Otti Berger). The The chapter “chapter “TranTransgressive Experiments Inside and Outside the Exhibition Space, Within and Beyond sgressive Experiments Inside and Outside the Exhibition Space, Within and Beyond the Borders the Borders –– The Subversive Power of Text in the Discontinuous History of 20The Subversive Power of Text in the Discontinuous History of 20thth Century Century Hungarian Art”Hungarian Art” presents progressive artistic strategies that appear relevant to the toppresents progressive artistic strategies that appear relevant to the topicic (including (including the works of the works of Simon Hantai, Lili Ország, Miklós Erdély, Sándor Altorjai, László Lakner, Krisztián Simon Hantai, Lili Ország, Miklós Erdély, Sándor Altorjai, László Lakner, Krisztián Frey, Endre Tót, Gyula Pauer, Orsolya Drozdik)Frey, Endre Tót, Gyula Pauer, Orsolya Drozdik).. Conceptual art, which considers the materialistic Conceptual art, which considers the materialistic realisation of the artwork to be secondaryrealisation of the artwork to be secondary and is motivated by thought and language, and its and is motivated by thought and language, and its “concomitants”,“concomitants”, made visual art the subject of metamade visual art the subject of meta--reflection,reflection, which resulted not only inwhich resulted not only in a a reduction of the imreduction of the image, but also in a kind of expansion of media.age, but also in a kind of expansion of media. The chapter “ The chapter “Word in the Image Today Word in the Image Today –– Thematic Intersections and Techniques from the Thematic Intersections and Techniques from the Regime Change to the Present”Regime Change to the Present” examines the forms of manifestation of the imageexamines the forms of manifestation of the image--text relationship text relationship in recent Hungarian works,in recent Hungarian works, focusing on certain crucial issues.focusing on certain crucial issues. The Hungarian art of the past The Hungarian art of the past decades appears to be particularly suitable to make plausible the various ways in which texts are decades appears to be particularly suitable to make plausible the various ways in which texts are used in visual art, their meaningused in visual art, their meaning--making potential, and the uniquely diffuse nature of recemaking potential, and the uniquely diffuse nature of reception. by ption. by means of the illuminating, perceptive method of art analysis. Besides the fact that the various means of the illuminating, perceptive method of art analysis. Besides the fact that the various pictorial and textual elements are interconnected in multiple and often intricate ways pictorial and textual elements are interconnected in multiple and often intricate ways (presupposing both literary and iconographic knowledge in the r(presupposing both literary and iconographic knowledge in the reception process), they often eception process), they often reflect the inconclusiveness of the contexts which provide space for the play of signifiers (as for reflect the inconclusiveness of the contexts which provide space for the play of signifiers (as for example the works of Vera Molnár, Péter Molnár, Pál Gerber, Aatoth Franyo, Gyula Várnai, Lajos example the works of Vera Molnár, Péter Molnár, Pál Gerber, Aatoth Franyo, Gyula Várnai, Lajos Csontó, Sára Richter, Emese BenCsontó, Sára Richter, Emese Benczúr, Szabolcs Süliczúr, Szabolcs Süli--Zakar, Marcell Esterházy, Luca Oberfrank Zakar, Marcell Esterházy, Luca Oberfrank demonstrate).demonstrate). The chapter “ The chapter “The Role of Textuality in the Museum Experience The Role of Textuality in the Museum Experience –– Exhibition as a Meaning Exhibition as a Meaning Network”Network” examines the text types that appear in contemporary exhibition spaces and the potential examines the text types that appear in contemporary exhibition spaces and the potential of written content to organise meaning through the exposure of contexts, analysing exhibition of written content to organise meaning through the exposure of contexts, analysing exhibition titles, names, concept descriptions, captions and commentaries by artiststitles, names, concept descriptions, captions and commentaries by artists and experts, and texts and experts, and texts integrated into the works.integrated into the works. The analysis of text types which are not directly integrated into the The analysis of text types which are not directly integrated into the materiality of the artwork and appear to take a supporting role, but which, in most cases, are the materiality of the artwork and appear to take a supporting role, but which, in most cases, are the basis of the appropriation of meaninbasis of the appropriation of meaning, reveals contexts of different scale and qualityg, reveals contexts of different scale and quality.. The The dissertation exemplifies the dissertation exemplifies the analysisanalysis of intertextual relations through the of intertextual relations through the reviewreview of aof ann interinterartisticartistic project, namely project, namely Metanoia ParkMetanoia Park, which came into being through the collaboration between poet , which came into being through the collaboration between poet Gábor Magolcsay Nagy and artist Bea Pántya.Gábor Magolcsay Nagy and artist Bea Pántya. The analysis does not seek to interpret autonomous The analysis does not seek to interpret autonomous literary sources intended to be read in isolation, but instead focuses on the artworks created forliterary sources intended to be read in isolation, but instead focuses on the artworks created for the the visual event of the exhibition; as part of these, it discusses the texts that have an aesthetic visual event of the exhibition; as part of these, it discusses the texts that have an aesthetic effecteffect on the spatial setting.on the spatial setting. The final chapterThe final chapter ““The Eternal Cycle of Attention in the PostThe Eternal Cycle of Attention in the Post--Truth Era”Truth Era”, , dives into a deeper analysis of a project, which idives into a deeper analysis of a project, which is also based on a collaboration, the material of the s also based on a collaboration, the material of the exhibition and volume exhibition and volume FicturesFictures by photographer Tamás Varga and underground artist Árpád Burai. by photographer Tamás Varga and underground artist Árpád Burai. The images made with an archaic photographic process, the accompanying misleading captions, The images made with an archaic photographic process, the accompanying misleading captions, and a series basand a series based on a fusion of grotesque, magical, and sometimes absurd prose textsed on a fusion of grotesque, magical, and sometimes absurd prose texts reflect onreflect on the media landscape dominated by postthe media landscape dominated by post--truth and fake news, in which image and text become tools truth and fake news, in which image and text become tools of manipulation through mutual reinforcement.of manipulation through mutual reinforcement. The dissertation The dissertation indicatesindicates that the texts, used in the that the texts, used in the visual art of the 20visual art of the 20thth and 21and 21stst centuriescenturies, , are no longer the basis of truth mediation and a coherent (selfare no longer the basis of truth mediation and a coherent (self--)organisation of meaning;)organisation of meaning; what is what is more important than their recognisabilitymore important than their recognisability,, is the deconstrucis the deconstructed representation and their placement ted representation and their placement on the same level as other imageon the same level as other image--constructing elements,constructing elements, also because their presence often serves also because their presence often serves to subvert and possibly transcend the hierarchical structure of the previous imageto subvert and possibly transcend the hierarchical structure of the previous image--text and texttext and text--text relationstext relations.. LiterarLiterary texts which are decontextualized and recontextualized in the context of y texts which are decontextualized and recontextualized in the context of artefacts, thus acquire a new quality and are often on par with public discourse contents deriving artefacts, thus acquire a new quality and are often on par with public discourse contents deriving from popular culture, from electronic and digital media, from popular culture, from electronic and digital media, whose rhetoric and tropolowhose rhetoric and tropology gy have have increasingly dominateincreasingly dominatedd contemporary culture. contemporary culture. The dissertation does not attempt to categorise the The dissertation does not attempt to categorise the methods of using texts; methods of using texts; instead of establishing a comprehensive taxonomy, it instead of establishing a comprehensive taxonomy, it ratherrather outlines a outlines a flexible set of criteria flexible set of criteria thatthat can serve as a starting point for describing the textual mcan serve as a starting point for describing the textual modes of operation odes of operation of visual artof visual artworksworks..