Kazinczy Ferenc folyóirata 1790 és 1792 között nyolc számot ért meg, s terjedelmét tekintve ma az egész elfér egy testesebb kötetben. A későbbi idők kiterjedt hírlap- és folyóirat-irodalma felől nézve ez igen szerény kezdetnek tűnhet, ha azonban a kor viszonyai között próbáljuk felmérni a jelentőségét, egészen más képet kaphatunk. A XVIII. század végén a modern értelemben vett nyilvánosság éppen csak bontakozóban volt, az irodalom életében az Orpheus jelentette az egyik jelentős fórumot, amely igen nagy mértékben hozzájárult a nyilvánosságteremtéshez. A folyóirat szerkesztője és mindenese Kazinczy Ferenc volt, a cím az ő szabadkőműves neve. Programja az irodalmi célzaton túl a felvilágosult szabadgondolkodás elemeit is magában foglalja. Szerzőgárdája viszonylag szűk körű, elsősorban Ráday Gedeon, Horváth Ádám, Földi János, az ifjabbak közül pedig Dayka Gábor, Szentjóbi Szabó László és Döme Károly. Kiadási, terjesztési nehézségek sora gátolta folyamatos megjelenését, s okozta végül idő előtti megszűnését. A jelen kötet az Orpheus mind a nyolc számát tartalmazza, s megtalálható benne az összes melléklet (metszetek, borítók, tartalomjegyzékek), amelyek így együttesen Magyarország egyetlen közgyűjteményében sem férhetők hozzá. Függelékként közreadjuk továbbá Kazinczy társvállalkozásának, a Heliconi Virágok című almanachnak a tartalmát is. A jelen kiadás kritikai: részletes szövegkritikai, valamint a folyóirat történetére vonatkozó jegyzetekkel. Az egyes szövegek megértését magyarázatok segítik, a kutatás számára négyféle mutató áll rendelkezésre. A kísérőtanulmány az Orpheusnak Kazinczy munkásságában betöltött helyét igyekszik megvilágítani, elsősorban a kor eszme- és irodalomtörténeti kontextusában.