A kötet a tudománytörténetben termékeny kommunikációelméleti megközelítést a filozófia történetére alkalmazza, s azt vizsgálja, hogy a kora modern filozófia jellemző problémáinak megjelenésén és a rájuk adott válaszokon mennyiben érhető tetten a korszak kommunikációs forradalmának hatása. Az elemzés alapvető csomópontjait a nemzeti nyelvű könyvnyomtatás, a tipográfia által gerjesztett és lehetővé tett új szemléletmódok, a könyvnyomtatás technológiája által megnyitott új ismeretelméleti és metafizikai lehetőségek, valamint a tudós közösség és a könyvnyomtatás közötti bensőséges interakció következményei jelentik.