A kötet a fiatal irodalom részletes térképét tárja elénk - mondhatnánk, ha a szerző nem éppen arról győzne meg, hogy a kortárs irodalomban egységes, mindenre kiterjedő nézőpont nem tartható. Ezt sem a kanonizálók, sem a kanonizáltak véletlen, humoros, ártatlan, szándékos és véresen komoly játékai, sem a szöveg testének képlékenysége, illetve állandó reflexiója nem teszi lehetővé. A széttartás alakzatai más irányba mutatnak.