A jogalkotók és jogalkalmazók is törekednek arra, hogy a társadalom nemzedékének jövőjét megfelelő védelemben részesítsék. A jövő megtestesítője nem más, mint a gyermek, éppen ezért közös felelősségünk biztosítani számára a testi és szellemi fejlődést, valamint lelki és erkölcsi épségének megóvását. A gyermek számára legkedvezőbb körülményt a közvetlen környezete, vagyis elsősorban a családja tudja biztosítani. De mi történik akkor, ha a család egysége felbomlik, és a gyermek számára eddig ideális körülmény megszűnni látszik? Hogyan érhető el, hogy a gyermek olyan szülőhöz kerüljön elhelyezésre, ahol az érdekei megfelelő módon érvényesülhetnek? A bíróság milyen szempontokat vesz figyelembe a vizsgálatok lefolytatása során, amely elősegíti a megfelelő döntés meghozatalát? Milyen jogszabályok illetve jogi eszközök segítik a bíróság munkáját? Amint ezek a kérdések megválaszolásra kerülnek a realitás talaján maradva kijelenthető, hogy a gyermek érdekét védelmező törekvések ellenére is a gyermekelhelyezési per az harc, amelynek igazából nincsenek igazi győztesei. A házassági bontóper során a legérzékenyebb téma, hogy a házastársak közül a válást követően ki élhet a szülői felügyeleti jogával. A jogszabályok, valamint joggyakorlatok elsősorban a gyermek védelmére fektetik a legnagyobb hangsúlyt, de a gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy jogi eszközökkel végeredményben nem oldható meg ez a negatív jelenség, csupán lehetőséget biztosítanak a probléma megoldásának kiaknázásához. Tekintettel a tényre, hogy a szülői felügyeleti jog szabályozása elég terjedelmes, dolgozatomban szemléltetni szeretném a gyermekelhelyezés kérdésénél felmerült szempontokat és akadályokat, melyeket a bíróság figyelembe vesz egy ilyen jelentős eljárás során, illetve részletezem a gyermek jogainak és érdekeinek érvényesülését.