Hazánkban a tölcséres fúvókájú hangszerek népzenei örökségének jelentősége viszonylag kisebb mértékű. Dolgozatommal először azt szerettem volna megvizsgálni, hogy ennek ellenére milyen módon fejeződik ki a magyarság az egyik legfiatalabb rézfúvós hangszer, a tuba irodalmában. Feltételezésem szerint ez leginkább a hangvételben, a dallamívek formai felépítésében és a hangkészletben mutatkozik meg. Vizsgálatom második szakasza ezen művek előadásának nehézségeire irányult. Kíváncsi voltam, a zeneszerzők a hangszer fejlődésével párhuzamosan hogyan alakították kifejező eszköztárukat, miként igazodtak kölcsönösen egymáshoz.