La Fontaine (1621-1695) összes, immár klasszikusnak számító meséit kapja kézhez az Olvasó, egy kötetbe gyűjtve. Meséit kettősség jellemzi. Egyszerre ruházza fel az állatokat emberi jellemvonásokkal, és ír az emberről, akiben ugyancsak felfedezhetők állati tulajdonságok. Így az állatok örve alatt szabadabban beszélhetünk az emberről, egyúttal pedig úgy tűnhet, hogy az egész teremtést ugyanazok a törvények hatják át és az állatokat ugyanazok a vonások jellemzik, s ugyanazok a veszélyek fenyegetik. Ebben az óriás egységben egy kis megnyugtatás is rejlik. La Fontaine állat-ember világa nem önmagában szép. Szép viszont a kép, amit róla fest.