A Parkinson-kórban szenvedő betegek követésének korszerű aspektusai, új pontozóskálák (Parkinson-kór közérzeti térkép, MDS-UPDRS)

Abstract

A Parkinson-kór ismeretlen etiológiájú, neurodegeneratív kórkép. Hátterében a substantia nigra pars compacta dopaminerg sejtjeinek pusztulása és a következményes dopamindepletio áll. Az utóbbi évtized kutatási eredményei bizonyítják, hogy Parkinson-kór hátterében álló degeneratív elváltozások nem korlátozódnak csupán a nigrostriatalis rendszerre, hanem jóval kiterjedtebben érintik a központi idegrendszer különböző régióit. Ennek fényében a patomechanizmus és a klinikai tünetek értékelése is megváltozott. A mozgászavar mellett egyre inkább előtérbe kerülnek a nem motoros tünetek. Ezek a tünetek igen szerteágazóak, magukban foglalják a különféle vegetatív zavarokat, kognitív deficitet, alvászavarokat, pszichiátriai tüneteket, fájdalmakat és érzészavarokat. Ezen a tünetek jelentősége egyrészt abban áll, hogy sok esetben már a motoros tünetek előtt manifesztálódnak, potenciálisan előre jelezve egy jövőbeli Parkinson-kór lehetőségét, másrészt egy már fennálló megbetegedésben legalább olyan mértékben befolyásolhatják az életminőséget, mint a mozgászavar. Felismerésük és kezelésük azonban sokszor nem könnyű. Ebben nyújthat segítséget a pontozóskálák használata. Alkalmazásukkal felmérhetjük az egyes tünetek és tünetcsoportok jelenlétét és súlyosságát (Mini Mental State Examination, Epworth-féle aluszékonyság skála, Parkinson-kór alvás skála, Beck-féle depresszió kérdőív, Likert-fájdalomskála stb.), vagy összetetten vizsgálhatjuk a betegek állapotát, specifikus skálák használatával (PDQ-39, Non Motor Sympomts Scale, UPDRS). A 2007-ben bemutatott, korszerűsített Egységesített Parkinson Pontozóskála, az MDS-UPDRS elődje hibáinak kijavítására, a modern szemlélet igényeinek kielégítésére hivatott. A Parkinson-kór közérzeti térképét 2013-ban fejlesztették ki. Ez a térkép a betegek és kezelőorvosaik közötti kommunikáció megkönnyítésének, a nem motoros tünetek felismerésének egyszerű eszköze. Segítségével a betegek állapota követhető, az orvos-beteg találkozások hatékonyabbá tehetők és a terápia is könnyebben személyre szabható. A pontozóskálák a mindennapi klinikai gyakorlatban széles körben alkalmazhatók, hozzájárulnak a diagnosztikai munka és a kezelés eredményességéhez.