Szakdolgozatom a magyar sportszervezetek jogállását, működési sajátosságait és finanszírozási modelljeit mutatja be a hazai és nemzetközi szabályozás tükrében. A dolgozat részletezi, hogy a sportszervezetek – sportegyesületek, sportvállalkozások, sportiskolák és alapítványok – jogi kereteit elsősorban a 2004. évi I. törvény (Sporttörvény) határozza meg. A kutatás rávilágít, hogy a magyar sportfinanszírozás egy speciális, erős állami dominanciával jellemzett rendszerben működik, amelyben a közvetlen támogatások mellett a TAO-program és az EKHO-adózás kulcsszerepet játszik a fenntarthatóságban. Áttekintem a szponzoráció és reklámbevételek piaci jelentőségét, valamint az Európai Unió támogató szerepét is. A dolgozat kitér a gyakorlati kihívásokra is, így a doppingellenes szabályozásra, valamint a sportolók átigazolási rendszerének bonyolult jogi mechanizmusaira. Az elméleti hátteret olyan meghatározó jogesetek elemzése egészíti ki, mint a Bosman-ügy vagy a legfrissebb Európai Szuperliga-döntés, amelyek a sportszövetségek autonómiáját és az uniós versenyjog kapcsolatát vizsgálják. Az összegzés megállapítja, hogy bár az állami szerepvállalás biztosítja a működőképességet, a hosszú távú cél a piaci források bevonásának növelése és a gazdasági önállóság erősítése.