A dolgozat témája a református egyház diakóniai munkájának vizsgálata. A segítő feladat elvégzésére külön tisztség jött létre az egyházszervezeten belül. Magyarországon azonban a tisztség gyakorlatilag nem, a munka pedig módosulva, gyakran hiányosan jelenik meg. A dolgozat megkísérli tisztázni, hogy mi is pontosan a diakónia, ki a diakónus, és hogy miért van jelentőségük a szociális gondoskodás szempontjából. A második fejezet a Magyarországi református egyház szeretetmunkájának, szerkezeti jellegzetességeiről, és annak változásairól szól. A vizsgálat szempontjai a szervezeti forma, a gondoskodás – később ellátások – célcsoportjai, az állami ellátórendszerrel való hasonlóság, illetve az abba való beilleszthetőség, és a klasszikus értelemben vett diakóniával való hasonlóság. Az elemzés során felhasznált források elsősorban a témában megjelent könyvek, tanulmányok, de számos ponton támaszkodik a dolgozat interjúkra is. Egy interjú készült kizárólag a dolgozat illusztrálása céljából, mely az egyház jelenleg egyetlen felszentelt diakónus asszonyával készült Debrecenben, 2010-ben. A II. világháború előtt a diakónia gyülekezeti és intézményes szinten is jelentős eredményeket ért el, a szocializmusban ez a folyamat teljesen megtorpant, csak néhány ellenőrizhető intézmény maradhatott fenn. A rendszerváltás után elkezdődött egy megújulási folyamat, mely az egyházi szeretetmunkának is új lendületet adott.