A szülői kiégés és a digitális túlhasználat összefüggéseinek vizsgálata magyar empirikus kutatási eredmények által

Abstract

A szakdolgozat a szülői kiégést és a digitális eszközhasználat kapcsolatát vizsgálja magyar szülők körében. A bevezető rész áttekinti, hogyan alakult ki a kiégés fogalma, majd bemutatja, hogy a szülői kiégés milyen sajátos formában jelenik meg a családi életben. A dolgozat kitér a digitális technológiák mindennapi szerepére is, különösen arra, hogy a telefonok és más eszközök hogyan befolyásolják a szülők figyelmét, terheltségét és megküzdési módjait.

A kutatás online kérdőív segítségével készült, 741 szülő részvételével. A vizsgálatban több ismert mérőeszköz szerepelt: a szülői kiégést a PBA‑HUN skála mérte, a digitális viselkedéseket a Parental Phubbing Scale és egy saját összeállítású digitális megküzdési skála, a jóllétet pedig a WHO‑5 kérdőív. A statisztikai elemzések (leíró statisztikák, korrelációk, ANOVA, regresszió) azt mutatták, hogy a szülői kiégés összefügg a digitális megküzdéssel és a szülői phubbing különböző formáival. A gyereknevelési feladatok megoszlása szintén kapcsolatban állt a kiégés mértékével: más eredmények születtek azoknál, akik több segítséget kaptak, mint azoknál, akikre a legtöbb feladat hárult. A nyílt kérdések válaszai további háttérinformációkat adtak arról, hogyan jelenik meg a digitális túlhasználat a családok mindennapjaiban.

A dolgozat eredményei segítenek jobban megérteni, hogy a modern, digitális környezet milyen új terheket ró a szülőkre, és hogyan járulhat hozzá a kiégés kialakulásához. A kutatás gyakorlati javaslatokat is megfogalmaz, például a feladatmegosztás, a társas támogatás és a tudatos digitális jelenlét fontosságáról.