A szakdolgozatomban összességében az önrendelkezési jog többfajta joggyakorlási módjait igyekeztem bemutatni. A betegjogok közül, ahogyan többször kifejtésre is került a dolgozatban, az önrendelkezés egy kiemelt jelentőségű jogosultság, hiszen a beteg egy alárendelt szerepben van az egészségügyi ellátás során, még úgy is, hogy a mai joggyakorlatban már egy mellérendeltségi viszony alakult ki az orvos-beteg kapcsolatban. Meglátásaim és következtetéseim alapján, akármilyen betegségben is szenvedjen, valamint állapotban legyen a páciens megilleti őt az emberi méltóságából fakadóan, hogy ha segítséggel is – itt a cselekvőképtelen, korlátozottan cselekvőképes személyekre gondolok – de figyelembe vegyék az ő véleményét és gondolkodás módját az egészségügyi állapotáról, hiszen az egészségügyi ellátórendszerünk a beteg központúság elvét vallja. Az egészségügyi törvényi tartalmát tekintve több korlátozó intézkedést is kifejtek a szakdolgozatom fejezeteiben, mivel ez a jogosultság sem korlátlan. Hangsúlyt kapnak az életmentő és életfenntartó kezelésekben részt vevő betegek, akiknek több fajta kezelési lehetőségekkel igyekeznek az egészségügyi dolgozók megsegíteni a betegségük lefolyását, valamint megvizsgálom az eutanázia fajtáit, módjait a hazai jogszabályozásban. Érdekességként igyekeztem a belátásiképesség meglétét, és megváltozását vizsgálni a pszichiátriai betegeken keresztül, hiszen érdekesnek tartom a mentális zavarban szenvedők önrendelkezési joggyakorlási lehetőségeit.