Magyarországon a pálinkafogyasztás évszázadok óta a mindennapi élet eseményeihez tartozik. Hagyománya van a saját pálinka főzésének, főzetésének és a „zugfőzésnek” is - hiszen régen az éppen hatalmon lévő uralkodó, vagy jelenleg az állam – jelentős adóbevételekhez jutott e tevékenység adóztatása révén.

Vizsgálatom célja bemutatni, hogy - a hazánk Európai Uniós csatlakozása miatt - megváltozott jogszabályok milyen hatást gyakorolnak a bérfőzés évszázadok során kialakult rendszerére, és a bérfőzési szeszadóból befolyt adóbevételekre.

Dolgozatomban a teljesség igénye nélkül mutatom be a jövedéki szabályozás ide vonatkozó területeit, a pálinka előállítás módjait, jogi szabályozását, ellenőrzését, valamint a pálinkafőzés folyamatát. Kitérek a kereskedelmi pálinkafőzés elmúlt években elért sikereire, melyeket részben a törvényi szabályozásnak – pálinkatörvény megalkotása – és a megfelelő marketing eszközök használatának köszönhet.

Esettanulmányomban a „Bérfőzde” fantázia elnevezésű, létező de valós nevén megnevezni nem kívánt bérfőzéssel foglalkozó szeszfőzde termelési és adófizetési adatai alapján mutatom be, hogy milyen hatásai vannak a megváltozott jogszabályoknak a gyakorlatban.