Ha meg kellene neveznünk a világ három legnagyobb zeneszerzőjét, Johann Sebastian Bach (1685-1750) biztosan köztük lenne. Élete eggyé forrt a zenével, talán a "röghöz kötöttségét" oldotta fel a muzsikában. Az udvari zenész élete a 18. század elején kiszolgáltatott élet. Ahogy a könyv egyik címe írja: Weimarban "lakáj és hegedűs" szerepet kapott. A lipcsei Tamás-templom karnagya számára az egyházi és világi muzsika mindenkor egységet alkotott. Szerteágazó életműve jelentős hatást gyakorolt a zene történetére. De gondoskodó hitvesként és apaként, önfejü alattvalóként és szigorú, de ünnepelni is tudó lutheránusként is magával ragadó személyiség volt.