Vizsgálatunk során a PESI-pulmonális embólia súlyossági index és a Wells pulmonális embólia kritériumokat hasonlítottam össze egymással, melyik becsüli hatékonyabban a rizikót és ezáltal az embólus valószínűségét. Az előbb említett rendszerek kritériumaitól függetlenül minden betegnél figyelembe vettem a D-dimer értéket is. A pozitív és negatív esetek elkülönítésében CT angiográfiás vizsgálatot használtam. A 6 hónapos vizsgálati időszak alatt 200 tüdőembólia gyanúval DE KK SBO-ra érkezett beteg adatait és képanyagát tekintettem át retrospektív módon. A betegek átlagéletkora férfiaknál 61, nőknél 59 év volt. Pozitív klinikai kórkép esetén a D-dimer értéke a referenciatartományt minden esetben meghaladta, ennek átlagos megjelenése férfiaknál 5.85, nőknél 18.35 volt. A Wells és PESI score-okkal összevetve a magasabb pontértékeknek megfelelően nőtt a pulmonális embólia előfordulása, de szignifikáns mértékű összefüggést nem találtunk a statisztikai elemzés során. Következtetés: A vizsgált kritériumrendszerek elsősorban a magasabb pontszám (klinikailag is tüneteket produkáló betegek) kapcsán viszonylag megbízhatóan jelzik a tüdőembóliát, míg az alacsony pontszámok kapcsán lényegében kizárható annak jelenléte. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy DE KK SBO-n is leggyakoribb vizsgálati indikációként szereplő magas D-dimer érték a legmegbízhatóbb marker a CT-vel kimutatható tüdőembóliák kapcsán.