A szerző művében arra vállakozott, hogy az aspektuskategória fejlődését és funkcionálását vizsgálja legfőképpen három nyelv: a lengyel, a német és a magyar viszonylatában, valamint, hogy számba vegye azokat a lehetőségeket, amelyekkel a lengyel aspektusjelentések a német és a magyar nyelvben visszaadhatók.A szerzőt az a cél vezette, hogy az aspektusról átfogó képet nyújtson, s azt tágabb nyelvészeti kontextusba helyezve a glottodidaktikában is felhasználható eredményeken túl általános érvényű tanulságokat is levonjon.A kutatás eredményeként megállapítást nyert, hogy az aspektusjelentés kifejezése a németben és a magyarban - a lengyellel ellentétben - nem kötelező, s az erre szolgáló eszközök nem rendszeresek, hanem sokszor alkalmi jellegűek, egyediek