A fogászati implantológia egyik leggyakrabban alkalmazott anyaga a titán, amely kiváló biokompatibilitása, korrózióállósága és mechanikai tulajdonságai miatt széles körben elterjedt. Bár hagyományosan hipoallergén fémként tartják számon, az utóbbi években egyre több klinikai megfigyelés és kutatás vetette fel a titánnal szembeni túlérzékenységi reakciók lehetőségét, amelyek befolyásolhatják az implantátumok hosszú távú sikerességét. Dolgozatom célja a titánallergia általános orvosi és fogászati vonatkozásainak áttekintése, a kialakulási mechanizmusok, klinikai tünetek, diagnosztikai lehetőségek és terápiás megoldások bemutatása, valamint a potenciális alternatív anyagok ismertetése. Az epidemiológiai adatok szerint a titánallergia prevalenciája rendkívül alacsony, megközelítőleg 0,6%, ugyanakkor klinikai jelentősége mégis számottevő lehet, mivel implantátum-sikertelenséghez, ismételt beavatkozásokhoz és életminőség-romláshoz vezethet. A tünetek többnyire nem specifikusak, leggyakrabban elhúzódó periimplantitis, mucositis formájában jelentkeznek, melyeket fájdalom, erythema, duzzanat vagy nyálkahártya-irritáció kísérhet; súlyos esetben csontveszteség is kialakulhat. Ritkán szisztémás panaszok, például bőrkiütések vagy általános rossz közérzet is társulhatnak. A diagnózis felállítása nehéz, mivel jelenleg nincs egységesen elfogadott vizsgálati módszer, ezért komplex megközelítés szükséges, amely a klinikai tünetek, anamnézis és laboratóriumi tesztek együttes értékelésén alapul. A titánallergia felismerése interdiszciplináris együttműködést igényel a fogorvos, allergológus és szükség esetén patológus között. Összességében a titánallergia ritka jelenség, de bizonyos esetekben valódi klinikai problémát jelenthet, ezért az implantáció előtt különösen fontos a beteg kockázati tényezőinek felmérése és az anyagválasztás gondos mérlegelése. Kiemelten indokolt a fokozott körültekintés azoknál a pácienseknél, akik anamnézisében egyéb fémallergia szerepel, ilyen esetekben javasolt a titánérzékenység előzetes vizsgálata, valamint szükség esetén alternatív kezelési megoldás megfontolása.