Az idős ellátás területén az állami szerepvállalás az elmúlt húsz év távlatában változó intenzitású volt, de az utóbbi évek tendenciái egyfelől azt mutatják, hogy az idős ember otthonában történő gondozását erősíti az állam szociálpolitikai eszközeivel. Az otthongondozást és az alapszolgáltatások széleskörű igénybevételét preferálják.

Vizsgálódás tárgya az otthongondozás és a bentlakásos intézményi elhelyezés előnyének, hátrányának az ütköztetése. Érvek, ellenérvek bemutatása, hatékonyságuk, egy kis település adottságainak tükrében. Valószínűsíthető, hogy az idős ember otthonában történő gondozás előnyeit lényegében a kistelepülések vonatkozásában lehet hatékonyabban érvényre juttatni. Ahol még erősebbek a családi kapcsolatok, egymás segítése, működik a szubszidiaritás, mely a szociálpolitika azon elve, miszerint a társadalmi szükségleteket azon a szinten kell kielégíteni, ahol azok felmerülnek, ha a családban, akkor ott kell először. S az erre ráépülő, ezt kiegészítő szociális alapellátások, szolgáltatások teszik teljessé a gondozási feladatok ellátását.

Interjú módszer segítségével az otthon közeli ellátások hatékonyságáról, az elégedettség mértékéről és a tovább lépés lehetőségéről széleskörű információk és ismeretek szerezhetők. Az idősember otthonában történő gondozását preferálja a szakma, amíg önellátó képessége olyan szintű, hogy alap ellátási szolgáltatásokkal kiegészítve saját életterében gondozható.