The article aims at analysing the idealtypical paradoxes of solidarity in a Hungarian rural community. The case study focuses on helping processes embedded in various integration mechanisms (including conservatory, reflexive and cybernetical ones – Sik 2015), while reconstructing the perspectives of the helping and the supported actors. During the field work interviews (n=22), small surveys (n=95) and observations (1 week) were collected, which were interpreted in several turns. The results of the research reveal the idealtypical paradoxes of solidarity in various social spaces, and also the consequences of their accumulation. According to our conclusion, it is particularly important to reflect upon these latter, mostly latent paradoxes, as their treatment is indispensable for any spontaneous or expert social interventions.

Az elemzés célja, hogy egy esettanulmány keretében mutassa be, milyen ideáltipikus szolidaritási paradoxonok bukkanhatnak fel egy falusi közösség életében. Az elemzés során különböző integrációs logikák (rendies-konzerváló, egyéni és interszubjektív reflexív, rendszer-kibernetikai – Sik 2015) keretei között szerveződő segítési interakciókat vizsgáltunk, hangsúlyt fektetve a segítő és segített perspektívák rekonstrukciójára. Az összegyűjtött interjúk (n = 22), kérdőívek (n = 95) és megfigyelések (1 hét terepmunka), több interpretációs körben kerültek feldolgozásra. A kutatás eredményeként az egyes szinteken megfigyelhető szolidaritási paradoxonok bemutatása mellett azok egymásra épülő szövetének bemutatására is kísérletet teszünk. A tanulmány konklúziója szerint mind a spontán, mind a célzott intervenciók szintjén kulcsfontosságú e rejtett összefüggések figyelembevétele – ennek hiányában ugyanis félő, hogy az esetlegesen megoldott szolidaritási paradoxonok helyére egy másik integrációs szintről származó látens ellentmondások lépnek.