Műhelymunkámban az egészségügyi szakdolgozók kiégését, munkahelyi devianciáját, valamint a társas támogatást vizsgáltam. Az egészségügyben a munkavégzés többnyire nem korlátozódik a megszokott heti negyven órás munkavégzésre, ami nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is kimerítheti a dolgozókat. A kiégés és a munkahelyi deviancia tüneteinek azonosításával és a megfelelő beavatkozással elősegíthető, hogy az érintett személy a legrövidebb idő alatt visszanyerje mentális jóllétét. A problémák korai felismerése kiemelten fontos, hiszen munkájuk közvetlen hatással van más emberek egészségére és életére. Az ilyen jellegű vizsgálatok nemcsak egyéni szinten nyújthatnak segítséget, hanem a teljes egészségügyi rendszer számára is előnyösek lehetnek.