A dolgozat zsidó holokauszt túlélők leszármazottainak, a második és harmadik generációnak a depressziószintjét, szorongásszintjét és kötődési stílusát vizsgálta, összehasonlítva a nem zsidó származású kontrollcsoport tagjaival. Igazolta a vizsgálat azt, hogy a túlélők vonásszorongás szintje magasabb, mint a kontrollcsoporté, valamint azt, hogy gyengébb biztonságos kötődéssel rendelkeznek, mint a kontrollcsoport tagjai, és a kontrollcsoport biztosabb kötődéssel rendelkezik, mint a második generáció. A holokauszt-leszármazottak depressziószintjében nem mutatott ki különbséget a vizsgálat a kontrollcsoporthoz képest. A kutatás legfontosabb eredménye az volt, hogy kimutathatóan van hatása annak, ha egy családban tudnak beszélni a megtörtént eseményekről, a traumáról. Kevésbé jellemző a depresszió, alacsonyabb a vonásszorongás, és kevésbé jellemzőek a kötődési sérülések.