"Pék Pál nyolcadik kötete mély gondolatiságú, többrétegű, filozofikus tartalmat hordozó versek gyűjteménye, jól kitapintható lírai hagyományok folytatása, melynek hangulati meghatározója a kiábrándultság, nemzedékének tragikus életérzése, míg szellemiségének középpontjában a Biblia világa által sugallt létkérdések állnak. Gazdag képteremtő fantáziával, kiérlelt motívumkincs birtokában - kortárs költészetünk legjobbjainak színvonalán - fogalmazza meg reményvesztettségét, a világból való "kizuhanás" létállapotát, miközben mindezt ellenpontozza is a kor bűneinek kimondásával, az Istenhez fordulás értelmével, valamint a haza földjének és népének szeretetével..." (Szirtes Gábor)