A dolgozatban célom volt megvizsgálni a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás keretein belül gyűjtött hulladék áramok mennyisége és minősége hogyan változik az egyedi azonosító rendszer bevezetését követően a lakosság körében. Témámmal kapcsolatosan három mezővárosi település (Karcag, Kisújszállás, Túrkeve) vegyesen és elkülönítetten (szelektíven) gyűjtött hulladék mennyiségeit, annak összetételét, összetételének a változását kívánom elemezni az elmúlt évek adataiból. Fontos kiemelni a vizsgálódásom alapját, miszerint a karcagi hulladékgazdálkodási közszolgáltatásban (hétköznapi néven: szemétszállítás vagy hulladékszállítás) nem alkalmaznak a hulladékgyűjtő edényeken egyedi azonosító egységet, tehát a hulladékszállításért fizetendő ún. közszolgáltatási díj évi 52 ürítés alapján, (heti egyszeri ürítés) havi, vagy negyedéves általány díjjal kerül kiszámlázásra a szolgáltatást igénybe vevők felé. (A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás egy kötelezően igénybeveendő szolgáltatás, nem választható, mindenkinek kötelezően igénybe kell vennie) A másik két vizsgált városban a hulladékgyűjtő edények egyedi azonosítóval vannak ellátva, az ürítések során az edények azonosítása és rögzítése megtörténik, és az ürítések száma lesz a közszolgáltatási díj számlázásának az alapja, tehát itt a díj megfizetése nem átalánydíjon, hanem a tényleges ürítések száma alapján kerül kiszámlázásra. Túrkevén ún. RFID (Radio-Frequency IDentification) rádiófrekvenciás jeladó egység, míg Kisújszálláson vonalkódos rendszer segítségével, a kukákra ragasztott matricákkal, tehát ürítés alapon történik a beazonosítás, illetve a számlázás.