A televízió "tartós hadiállapota" nem mindig és nem mindenkinek nyilvánvaló jelenség. Akkor feltétlenül az, amikor a televíziós (elektronikus) újságírás valóságos háborús viszonyok között egybe esik a haditudósítói tevékenységgel, vagy békés körülmények között az úgynevezett "médiaháborúk" formájában zajlik. A televíziós újságírás társadalmi feladatainak teljesítésére törekedve ugyanakkor - miközben természetes rutinnal végzi sokoldalú és tőle megszokott feladatát, vagyis a tájékoztatást, a szórakoztatást, az ismeretterjesztést, az oktatást és a szolgáltatást - lényegében maga írja a műfaj, az eszköz és az intézményrendszer szabadságharcának históriáját is. Ez a könyv 1936 (a spanyol polgárháború) és 2006 (a Magyar Televízió ostroma) közötti hetven esztendőből válogatott esettanulmányok segítségével mutatja be a televíziós újságírás és a társadalmi konfliktusok párhuzamos történetének tizennégy jellegzetes fejezetét.