Reaven 1988-ban megjelent közleménye talán a klinikai orvostudomány legtöbbet idézett munkája. Ebben a tanulmányban a szerző elsőként teremtett ok - okozati összefüggést az inzulinrezisztencia és hiperinzulinizmus, valamint a szív- és érrendszeri katasztrófák között. Az eredeti reaveni felfogás mára sok tekintetben módosult, de molekulárbiológiai alapját, az inzulinrezisztencia kóroktani szerepét eddig még nem kérdőjelezték meg. A szindróma definíciója az ismeretek bővülése következtében számos átalakuláson ment keresztül. Jelen tudásunk szerint a metabolikus szindróma prothrombikus, aterogén gyulladásos állapot, melynek komponenseiről nem mindig dönthető el, hogy okai, avagy következményei egymásnak. A szerzők közel másfél évtizede foglalkoznak a metabolikus szindróma elméletével, k