A dolgozatom témája a humanitárius intervenció és nemzetközi közjog egyik legfontosabb alapelvének számító erőszak tilalmának összeegyeztethetőségének vizsgálata. A humanitárius intervenció jogintézménye és az erőszak alkalmazását tiltó alapelv lényege között egy jelentős ellentét figyelhető meg. Ez abból fakad, hogy az emberiességi célból történő katonai beavatkozások sikerességének szinte lételeme valamilyen más állam területén történő fegyveres fellépés, erőszakos magatartás tanusítása. Ezek a cselekmények viszont tilalmazottak lennének a nemzetközi közjog alapvető szabályainak értelmében. Erre a fogalmi szembenállásra a humanitárius intervenciók és az általános erőszaktilalom bemutatásán túl a koszovói humanitárius intervenció eseményeinek vizsgálatán keresztül próbáltam rávilágítani, ugyanis ez a súlyos és kétes megítélésű konfliktus egy összetett problémára hívta fel a figyelmet a humanitárius intervenciók megengedhetőségét illetően. A válságot ugyanis csak az ENSZ Biztonsági Tanácsának előzetes felhatalmazásának hiányában a NATO légicsapásaival, így dogmatikai szempontból jogellenesen, tudták csak megoldani. Ezért a konfliktus lezárása után, 2005-ben, az ENSZ lépéseket tett a humanitárius intervenciók pontosabb szabályozását illetően, amelyek valamelyest az erőszak tilalmával való ellentétet is enyhítették. Az erőszak alkalmazása sajnos gyakran elengedhetetlen, így egyfajta szükséges rossz a fegyveres beavatkozás. Ennek ellenére bizonyos esetekben az emberi jogok védelme és az erkölcs megköveteli ilyen eszközök használatát is, amelynek következtében el kell tekintenünk az erőszak általános tilalmának való megfeleléstől. Ezzel egyidejűleg az emberéletek védelmét kell előnyben részesítenünk, valamint az írott jog mögött meghúzódó morális alapelveket kell igyekeznünk érvényesíteni. Ennek következtében szükséges lehet a humanitárius intervenció alkalmazása, akkor is, ha ez erőszakot igényel.