Műhelymunkám témája a transzlégzés, illetve holotróp légzéstechnika során létrejövő módosult tudatállapot és hatásának a vizsgálata. A transzlégzés egy hagyományos, spirituális, természeti népektől származó ősi módszereken alapuló légzéstechnika, amely transzállapotot idézhet meg. A transzperszonális pszichológia egyik kiemelkedő alakja Stanislav Grof, Christina Groffal együtt ezt az ősi hagyományokra alapuló légzéstechnikát ötvözték a transzperszonális pszichológia tudományos ismereteivel. Grof visszanyúlt az „ősihez”, a transzlégzéshez, amelynek a kulcsa egy gyorsított ütemű légzés, hozzáadta a tudományos és terápiás munkájából származó tudását és tapasztalatát és beemelte a légzéstechnika mellé a zenét, a testmunkát, a mandalarajzolást és a beszélgetést, amellyel egy új egységet hozott létre, amelyet holotróp légzéstechnikának nevezett el. Ez a módszer egy alternatív eszközt jelenthet testi/lelki egészség megőrzésére, gyógyulásra vagy személyes fejlődésre.
A transzlégzéssel kapcsolatban mind a mai napig kevés számú vizsgálatot folytattak le, ezért is tartottam fontosnak és érdekesnek e keveset kutatott módszer kutatását. Vizsgálatom fókuszában a transzlégzés során megélt belső szubjektív élmények tanulmányozása állt - azaz mennyire tér el az emberek szubjektív élményvilága a transzlégzés technika gyakorlása során a normál éber tudatállapothoz képest-, valamint a transzlégzés által kiváltott tudatállapot hatása az élet értelmességének megélésére és keresésére, és a spirituális kapcsolatra való fogékonyságára.