Vannak titkok, melyekre sohasem derül fény: kik ölték meg a főhős édesapját; ki rejtett kézigránátot a téren álló lámpaoszlopba; hogyan lehet álomvilágban élni, mégis jelen lenni egy kegyetlen valóságban; kibírni a kilátástalan robotot, a hétköznapi megaláztatást? Talán mégis kiderül az igazság, s az is, miért érzi a homlokán örökre a kötél szorítását a hallgatás, a félelem időszakának szemtanúja. ...Szantelli Júlia csak írt - esküszik rá -, nem tudja hogyan. Szantelli Júlia nem tartja magát írónak... Ne higgyenek neki!