Társas kapcsolataink, valamint a csoporthoz tartozás meghatározó szerepet tölt be életünkben, melyeknek a lelki egészség, valamint a jóllét szempontjából is számos pozitív hatása ismert (Kállai,2014; Henry, 2011). Ahogy Christakis és Fowler (2010) is leírja, a korábbi társadalmi interakciókra jellemző szemtől szemben történő kommunikációt a technológia megváltozásával és fejlődésével egyre inkább felváltja, illetve felváltotta a technika, ami egyben képes az emberek közti nagy távolságokat is áthidalni. Az online virtuális világ segítségével az emberek számára újabb és újabb lehetőségek nyíltak meg az egymás közötti kommunikációra és kapcsolattartásra, valamint képesek feloldani azokat a korlátokat, amelyek saját félénkségünkből, bizonytalanságunkból adódhatnak. Az új technológiák segítségével, mint a Facebook, vagy akár a sokszereplős online játékok, lehetővé válik az emberek számára a más emberekhez való kapcsolódás vágyának kiteljesítése. Kutatásom során a szakirodalmak alapján azokra a kérdésekre keresem a választ, hogy a közösség, azon belül is az online közösség hogyan hat az egyén énképére, önértékelésére, a pszichés jóllét alakulására; valamint, hogy milyen különbségeket eredményez az észlelt társas támogatás és az élettel való elégedettség tekintetében. A kérdés pontosabban az, hogy hogyan befolyásolja az egyén életét, hogy tagja egy adott közösségnek, s hogy a mai digitalizált világban az internetes közösségekben létrejövő kapcsolatok képesek-e helyettesíteni a valós világ kapcsolatait, hogy minőségileg képesek-e ugyanazt a pszichés támogatást nyújtani az egyén számára. Eredményeim alapján összességében elmondható, hogy azok a személyek, akik fizikai kontaktuson alapuló közösségek tagjai, a vizsgált dimenziókban átlagosan magasabb pontszámokat értek el, vagyis azok az énkép, az önértékelés, a pszichológiai jóllét magasabb szintjével rendelkeznek, elégedettebbek életükkel, s nagyobb társas támogatást észlelnek szemben azokkal, akik online közösségek tagjai, vagy nem tagjai semmilyen közösségnek.