A kortárs angol irodalom nemzetközileg is elismert vezető alakja, számtalan rangos angol, amerikai, német és francia irodalmi díj birtokosa 1984-ben a Flaubert papagája című rafinált esszéregénnyel tört be az angol irodalomba. Öt évvel később, A világ története 10 és 1/2 fejezetben című művében már kivételes történelmi, művészettörténeti tudását csillogtatta meg. S a kettő között, 1986-ban jelent meg az emberiség végső kérdéseit feszegető regénye, A napba nézve. Egy berepülő pilóta 1941-ben, a La Manche fölött repülve, meglátja a napfelkeltét, majd leereszkedik tízezer láb magasságig, s legnagyobb ámulatára újra megcsodálhatja a felkelő napot. Ezzel a különleges élménnyel kezdődik a könyv, melynek hősnője Jean Serjeant, egyszerű, hétköznapi asszony, korántsem egyszerű és hétköznapi gondolatokkal. A könyvben végigkísérjük örömtelen házasságán, majd megosztjuk vele az anyaság terén és Kínában szerzett élményeit. Megismerjük az élet és halál, a hit és bátorság kérdéseire adott - sokszor bizonytalan - válaszait, melyeket közel száz esztendő élettapasztalatának és életbölcsességének birtokában érlelt ki. Az eredmény egy vérbeli, szellemes és nemesen mulatságos angol regény. A könyvben végigkísérjük örömtelen házasságán, majd megosztjuk vele az anyaság terén és Kínában szerzett élményeit. Megismerjük az élet és halál, a hit és bátorság kérdéseire adott - sokszor bizonytalan - válaszait, melyeket közel száz esztendő élettapasztalatának és életbölcsességének birtokában érlelt ki. Az eredmény egy vérbeli, szellemes és nemesen mulatságos angol regény.