A szakdolgozat célja volt vizsgálni többcélú, közös igazgatású intézményekben a játék terápiás hatását. Áttekintettük, hogy különböző korosztályokkal foglalkozó szakembereknek mi a véleménye a játékról, és hogy milyen szerepet tulajdonítanak neki a tanulási folyamatokban.Bemutattuk a témával kapcsolatos kutatási eredményeinket, amelyek arra irányultak, hogy a tanárok hogyan alkalmazzák a játékot oktatási gyakorlatukban, és ezzel kapcsolatban milyen attitűdjeik vannak. Az adatgyűjtés során kapott információkból látható, hogy a pedagógusok nyitottak a játék - mint módszer - alkalmazására munkájuk során.

A szakdolgozatban ismertetett vizsgálatok azt mutatják, hogy a játékról szóló bőséges szakirodalomnak és a változatos képzéseknek köszönhetően a pedagógusok megfelelő jártasságot szereztek a témában, de a tananyagközpontú oktatási rendszer még gyakran eredményezi, hogy a „régi reflexek bekapcsolnak” és ez a módszer áldozatul esik más módszerekkel szemben, melyektől gyorsabb tanulmányi előrehaladást, számokkal mérhető eredményeket remélnek.

Tanulmányunk megállapításai, következtetései hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ez a szemlélet változzon, azaz a játékra olyan nevelési-oktatási módszerként tekintsünk, amely nemhogy hátráltatja a számokban is mérhető eredményességet, hanem sokkal élménydúsabb úton juttat el hozzá.