A ciklodextrineket az 1850-es években fedezték fel, először csak segédanyagként használták a mezőgazdaságban és a gyógyszeriparban, majd megjelentek a felhasználásuk kiterjesztésére irányuló kutatások. Japán kutatók először növényi csírasejtekre kifejtett gátló hatásokat vizsgálták, majd Magyarországon is elterjedtek az ezzel kapcsolatos kutatások,mígnem végül rákos sejteken is tesztelték ezen molekulákat, illetve egyre több állat és humán vizsgálatot végeztek. Összefoglalásként elmondhatom, hogy irodalmi kutatásaim révén bemutattam a ciklodextrineket, azok pontos szerkezetét és tulajdonságait.Ezek a molekulák ciklikus szerkezetű, glükopiranóz egységekből épülnek fel, melyeknek többféle változata van. Rendkívül színes tulajdonságokkal rendelkeznek, a legfontosabb a szolubilizáló képesség, illetve ami köré a diplomamunkám épült,az önálló hatásuk alkalmazása. A dolgozatomban szó esik a lehetséges alkalmazási módokról, valamint a legjelentősebb toxikus mellékhatást is bemutattam. További célom volt a ciklodextrinek önálló hatásainak feltárása különböző betegségcsoportok révén. Az egyik ilyen betegség a C-típusú Niemann-Pick betegség, amelynél jelentős előrelépést jelentett a hidroxi-propil-β-ciklodextrin bevezetése a terápiába, ugyanis ebben az esetben a koleszterin transzport zavaráról beszélünk,a ciklodextrinek pedig képesek komplexálni a koleszterint, így csökkentve a perifériás szervek károsodását. Egy másik nagyon lényeges terület az antivirális terápia. Itt a korábban alkalmazott toxikus, gyenge permeabilitású szereket váltották fel a különböző ciklodextrin származékok, - melyek közül a leghatékonyabbnak a dolgozatban bemutatott CD1 származék látszott-, illetve a ciklodextrinek komplexálása bizonyos vírusellenes hatóanyagokkal. Ezek részletesen bemutatásra kerültek az adott fejezetben. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi pandémia időszaka alatt nagy előrelépést tettek azok a kutatások, melyek a ciklodextrinek Covid-19 elleni hatását tanulmányozták, így ezen új módszerekre is nagy hangsúlyt fektettem a dolgozat megírásakor. Egyik ilyen kiemelkedően fontos felfedezés a maszkok impregnálása ciklodextrinnel, mely a CD-k lipid-kelátképző, így víruskárosító hatásért felelős tulajdonsága. Itt is látszik, hogy egy viszonylag „régi” molekula, amelyet egy növénybiológiai kísérlet során fedeztek fel, azóta is használatos. Végül, egy sok millió embert érintő népbetegségről írtam, ahol szintén hasznosíthatóak ezek a molekulák. Úgy tartom, hogy az érelmeszesedés terápiájának fejlesztése a ciklodextrinek irányába nagy eredményeket érhet el. Itt főként a gyulladást indukáló citokinek mennyisége és a koleszterin kristályok csökkentek ciklodextrin terápia hatására. Saját véleményem szerint, bíztató jövő áll a ciklodextrinek előtt, hiszen láthatjuk, hogy mennyire sokrétű alkalmazási lehetőséget nyújtanak ezek a molekulák, főként, hogy olykor-olykor génszintű hatásokról is szó esett.