A dolgozatom megírása során a metafizikai gondolkodás eredetét vizsgáltam az irodalom jeles alakjain keresztül, alátámasztva mindezt filozófiai szemléletekkel, különböző elméletekkel, esztétikai meglátásokkal, amelyek nemcsak a metafizikát, mint filozófiai területet, hanem a létről való egzisztenciális gondolkodást is felöleli. A metafizikai gondolkodás kialakulásának és működésének lehetséges forrásaira törekedtem választ találni, amely egyénenként változó motivációból való feltörekvése ellenére több metszéspontban is mutat fel hasonlóságokat az egyének kérdéseit, illetve válaszait tekintve. Első sorban Zalai Béla elméletét veszem alapul a metafizikai gondolkodás felosztását illetően, amelyet a metafizika, mint perszeveráló szükségletek szimbolikus összegzése című tanulmányában ránk hagyományozott. Ebből kiindulva kapcsolom hozzá Nietzsche A tragédia születése című művét, amelyben meghatároz egy lehetséges olvasatot arra, hogy honnan eredeztethetőek a léttel kapcsolatos kérdéseink. Továbbá, hogy milyen motivációból, belső indíttatásból ered a költészet különböző alkotásainak irányultsága, kitérőt teszek Shiller szemléletes művére, A naiv és szentimentális költészetről. Ezután rátérek Weöres Sándor A teljesség felé című könyvére, amely Weöres mestere, Hamvas Béla rendkívüli hatása alatt jött létre. Hamvas filozófiáját a Scientia Sacra alapján fogom bemutatni. Pilinszky János költői hangnemével folytatva, kiemelve a misztikus gondolkodását zárom a vizsgálódást.