"(...) Ennek a könyvnek nem én magam vagyok az anyaga, hanem az, ami évtizedeken át foglalkoztatott: a magyar irodalomból főleg a költészet, a világirodalomból elsősorban a latin-amerikai próza, de ez így túl sommás. Tízéves koromban, amikor arról kellett dolgozatot írni, hogy mi leszek, ha nagy leszek, felsoroltam a nyelveket, amelyeket meg akarok tanulni, az országokat, ahova el akarok utazni, s azzal fejeztem be, hogy még nem döntöttem el, mi leszek, talán költő, talán diakonissza. Azóta ez már eldőlt, nyelveket is tanultam, utaztam is, nem mint turista, hanem mint magyar író, aki nemcsak saját magát képviseli külföldön, hanem a nyelvet, amiben született, Károli Gáspár kifejezésével élve, az irodalmat, amelyet antológiák szerkesztőjeként és előadóként igyekezett megismertetni, az országot és népét, amelyről kultúrája adja a legjobb képet." (Tóth Éva)