Sokan feltették a kérdés, hogy miért éppen a távoli zalai reformátusokat választottam a szakdolgozatom tárgyaként. A sok szervezés, hosszú utazások és a költségek ellenére mindvégig nagy lelkesedéssel kutattam és dolgoztam fel a gyűjtött anyagot. Nem bántam meg, hogy a göcseji reformátusokat kerestem meg. Felvettem a kapcsolatot Petró József lelkipásztorral, valamint megkerestem telefonon dr. Kulcsár Bálint főlevéltárost, hogy segítsenek a kutatásom elindításában. A göcseji közösség valamennyi tagja nagy-nagy szeretettel fogadott, annak ellenére, hogy nem kértem tőlük kevesebbet, mint hogy beszéljenek magukról, családjukról és a gyülekezetükről. Nem könnyű megnyílni egy idegen előtt, de a göcseji emberek mindvégig biztosítottak bizalmukról, segítőkészségükről és vendégszeretetükről.
Mivel eddig nem végeztem hasonló terepmunkát, kevés tapasztalattal, de annál alaposabb előkészülettel és izgalommal indultam el Zalába. Olvastam Göcsej természet- és gazdaságföldrajzáról, térképen sokszor bejártam a kistáj „szegeit”. Tanulmányoztam a gyülekezetek történetét és Csikesz Sándor örökségmegőrző munkásságát. Ezenfelül a két világháború közötti egyházi és világi vonalon egyaránt tetten érhető trendeket és törekvéseket is próbáltam megismerni és megérteni. Az 1930-as évek történelmi és politikatörténeti összefüggései mindvégig érdekeltek, de leginkább az egyéni és a mikrotörténetek keltették fel az érdeklődésemet, amelyek ugyan csekély hatással voltak a nagyobb folyamatokra, de az egyén sorsát nagymértékben befolyásolták. A szemléletmód, hogy a kis közösségek, a családok és az azokat alkotó egyes emberek sorsa végig az érdeklődésem középpontján állt, arról a szakdolgozat tartalma és karaktere tanúskodik. Vallásszociológiai kérdések is felmerülhetnek a látogatóban, hogy például mi lesz az egyházzal, mi lesz a református gyülekezetekkel, amikor a ma tapasztalható negatív folyamatok a szemünk előtt mennek végbe? Bízom abban, hogy sikerült felvázolni egy olyan fotókiállítás koncepcióját, és annak konkrét megvalósítási terveit, amit akár fél éven belül el lehet kezdeni megvalósítani. A kiállítás-forgatókönyv tartalmazza a teljes műtárgylistát, a beszerzendő anyagok és eszközök lajstromát, a költségvetést, az adminisztrációs feladatok egész sorát, és a teljes – látványtervekkel illusztrált – szövegkönyvet. Jóleső érzés volt az megtapasztalni, hogy a forrásközösség tagjai, de akár a munkatársaim is szeretnék, hogy az „Őrállók a végeken” fotókiállítás valamilyen formában megvalósuljon.