Pinczési Judit (1947-1982) korosztálya egyik legtehetségesebb költője volt, s bár pályája korán félbeszakadt, megrendíthetetlen humanizmust és tragikus jövőbelátást hordozó költeményeivel, valamint felszabadult életörömet és romlatlan tisztaságot sugárzó gyerekverseivel mégis csaknem teljes életművet hagyott hátra. Édesanyja felidézi életének felhőtlenül boldog és kitörölhetetlen nyomokat hagyó, keserű pillanatait, költői sikereit és magánemberi kudarcait, egyben izgalmas korképet fest a háború utáni három és fél évtized társadalmáról, irodalmi és művészeti világáról. A visszaemlékezést élvezetes útleírások, a hozzátartozók, barátok, ismerősök érzelemgazdag portréi színesítik. Egyúttal magát az írót is megismerhetjük, hiszen mindvégig beleszövi a történetbe saját töprengő, vívódó, gyötrelmes vagy éppen örömteli gondolatait, elénk idézi a családi legendárium által megőrzött alakokat. Édesanyja felidézi életének felhőtlenül boldog és kitörölhetetlen nyomokat hagyó, keserű pillanatait, költői sikereit és magánemberi kudarcait, egyben izgalmas korképet fest a háború utáni három és fél évtized társadalmáról, irodalmi és művészeti világáról. A visszaemlékezést élvezetes útleírások, a hozzátartozók, barátok, ismerősök érzelemgazdag portréi színesítik. Egyúttal magát az írót is megismerhetjük, hiszen mindvégig beleszövi a történetbe saját töprengő, vívódó, gyötrelmes vagy éppen örömteli gondolatait, elénk idézi a családi legendárium által megőrzött alakokat.