Bár a közérdekű bejelentés elősegíti az átláthatóság és az elszámoltathatóság érvényesülését, valamint a korrupció elleni harc egyik hatékony eszközeként tartható számon, a bejelentők mégis sokszor súlyos árat fizetnek azért, ha feltárják a tudomásukra jutott információkat. Ebből kifolyólag véleményem szerint a bejelentők számára biztosított védelem adja a jogintézmény lényegét, hiszen megfelelő jogi védelem hiányában a potenciális bejelentők az esetleges megtorlástól való félelem miatt nem fognak élni a közérdekű bejelentés lehetőségével. Az állam emiatt a bejelentők hatékony védelmének biztosításával képes növelni a hajlandóságot arra, hogy bárki, akinek ilyen információ kerül a birtokába, minél előbb felfedje azt, ez pedig magával hozza nemcsak a visszaélések felderítését, hanem azok megelőzését is. A közérdekű bejelentés jogintézménye régóta jelen van a nemzetközi és a hazai jogrendszerben is, annak szabályozása az utóbbi években újabb lendületet kapott azáltal, hogy az Európai Unió elfogadta az Európai Parlament és a Tanács 2019/1937 irányelvét az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről. Ez mutatja a témaválasztás aktualitását is, így érdemes lehet közelebbről is megvizsgálni az irányelv rendelkezéseit, annak tükrében pedig a hazai implementációt, hiszen ezen jogintézmény megfelelő szabályozásához rendkívül széleskörű társadalmi és állami érdek fűződik. Éppen ezért a dolgozat során azt vizsgáltam, hogy milyen előnyei, illetve esetlegesen hiányosságai vannak az irányelvnek, valamint a hatályos magyar szabályozásnak a bejelentők védelmére vonatkozóan. Annak érdekében pedig, hogy minél teljesebb képet kapjunk a témában, nemzetközi mintaként felhasználtam az Amerikai Egyesült Államok whistleblowing szabályozását, illetve bemutattam az Emberi Jogok Európai Bíróságának bejelentők védelmére vonatkozó keretrendszerét is az irányelv fényében.