Az újszülöttkori respirációs distressz szindróma a koraszülötteket érintő, súlyos légzészavart okozó megbetegedés, melynek hátterében a tüdő éretlensége és az ezzel járó surfactant hiány áll. A surfactant egy felületaktív anyag, melyet a tüdő II. típusú pneumocytái szekretálnak, szerepe pedig a folyadék-levegő átmenet felületi feszültségének csökkentése, ezáltal az alveolusok összeesésének megelőzése. A surfactant hiányában a korszülött minden egyes légvétele olyan mértékű nyomást igényel, mint az érett újszülöttnél csupán a legelső lélegzetvétel. Az RDS kezelésének eső lépése a megelőzés lenne, ezen kívül a modern irányelvek alapján a terápia szteroid profilaxisból, korai CPAP, valamint exogén surfactant alkalmazásából áll.