Absztrakt Szakdolgozatomban a tudásmegosztás elméleti és gyakorlati kérdéseiről írok. Azért választottam ezt a témát, mert nagyon érdekes, korszerű, a munkánk mindennapjait átszövő szegmensről van szó. A multinacionális cégek gyakorlatában már nagyon régóta bevett szokás az intenzív jól szervezett, hatékony tudásmegosztás, melynek nagyon erősen kimutatható gazdasági, szellemi haszna van. A pedagógus társadalomban tapasztalatom szerint szintén nagyon sok tudás rejlik kiaknázatlanul, rendezetlenül, amire pedig jól lehetne támaszkodni, ha rendszerbe szednénk és aktiválnánk azokat. A célom az volt, hogy kipróbáljam magam tudásmegosztó mentorként. Ez nagyon izgalmas, érdekes kihívást jelentett nekem. Egyrészt kíváncsi voltam, mennyire tudom motiválni kollégáimat, egy több alkalomból álló belső továbbképzés során, másrészt magamat is próbára tettem egy új szerepkörben. Úgy éreztem a most oly divatos „mini kutatások” nagyon sok időt és energiát vennének el tőlem, de nem lennének olyan hasznosak, praktikusak, mint ez a téma, melyet terveim szerint tovább tudok majd gondolni a későbbiekben.