A páciensekben az ágyéki porckorongsérv műtétet követő rehabilitációjuk alatt továbbra is fennállhat tartós félelem az újbóli sérüléstől, a sérv kiújulásától, illetve a mozgástól, fizikai aktivitástól általában. A fájdalmas élménnyel kapcsolatos kognitív tényezők olyan körforgásba sodorhatják őket ami maladaptív katasztrofizáló gondolatokat, mozgástól való félelmet, majd a mozgás tényleges kerülését, jelentős aktivitáscsökkenést eredményezhetnek. Mindez kedvezőtlenebb rehabilitációval, a fizikai állapot romlásával és tüneterősödéssel járhat. Mivel a fizikai aktivitás, mozgásterápia az ágyéki porckorongsérv műtét utáni rehabilitációs program alapvető része, a fájdalomélményhez kapcsolódó katasztrofizáló kogníciók felmérése, a mozgástól való félelem és elkerülés meglétének feltérképezése fontos információkkal szolgálhat a megfelelő pszichés támogatás biztosításának tervezésekor. Kutatásomban a fájdalomkatasztrofizálás előfordulási gyakoriságát céloztam meg felmérni jelen mintán, valamint vizsgáltam a fájdalomkatasztrofizálás és a mozgástól való félelem kapcsolatát a páciensek által megélt fájdalom tekintetében. Keresztmetszeti, kvantitatív vizsgálatomban olyan ágyéki porckorongsérvvel műtött páciensek vettek részt, akik jelenleg a műtéttől számított 6 hónapon belüli középtávú rehabilitációs szakaszban tartanak. A résztvevők a közösségi médiában található specifikus csoportokból kerültek ki (n=65). A kutatás a páciensek önkitöltős kérdőíves vizsgálatát jelentette a Fájdalom Katasztrofizálás Kérdőív (PCS); Félelem és Elkerülési hiedelmek Kérdőív (FABQ-H); Roland Morris derékfájás kérdőív (RMDQ) standardizált kérdőívek segítségével. Az eredmények a nemzetközi kutatásokkal összhangban alátámasztják, hogy a páciens által megélt fájdalom nagysága nem függ össze a katasztrofizáló gondolatokkal intenzitásával. Megállapítható ugyanakkor, hogy jelen mintán a fájdalom intenzívebb katasztrofizálása nem jár együtt a mozgástól való félelem és elkerülés magasabb mértékével, amit pedig feltételezhető volt, így az eredmények csak részben igazolták az eredeti feltevést. Eredményeim szerint jelen kutatásban résztvevő páciensek között nagy arányban találunk katasztrofizáló gondolatokkal működő pácienseket, a jelen minta 37.0%-a tartozik ebbe a kategóriába. A valóban intenzíven katasztrofizáló páciensek csoportja azonban nem jellemezhető nagyobb mértékű félelemelkerüléssel, mint a kevésbé- vagy nem katasztrofizáló csoportok.