Feloldozó embertelenség

Abstract

Petri György Hogy elérjek a napsütötte sávig című emblematikus versét egy, a recepció által korábban nem vizsgált kérdéskörrel, a dehumanizáció színre kerülésével összefüggésben értelmezem újra. A befogadástörténet néhány meghatározó mozzanatára építve igyekszem az elemzett verset líratörténeti kontextusba helyezni, megemlítve annak – az elembertelenítéssel összefüggésbe hozható – lehetséges előzményeit. A verset az eltárgyiasító és az animalizáló nyelvi stratégiák láttatásával, a beszélő és a felidézett alakok közötti dinamikákra, retorikai eljárásokra koncentrálva vizsgálom. A dolgozat számba veszi a dehumanizáció meghatározó értelmezéseit, az ahhoz kapcsolódó szerepköröket, ezzel együtt bemutatja, hogy a jelenség hogyan nyilvánul meg és a szerepkörök eltolódásával miképp relativizálódik a fókuszba helyezett Petri-versben. Elemzésem rávilágít, hogy az emberi méltóságtól való megfosztás nem csupán a megidézett nőalakra irányul, tehát nem egyetlen kiindulópontja van, hanem a nő férfihoz való viszonyában, illetve a lírai én osztottságában is jelentésteremtő erőre tesz szert, a felidéző én egykori önmagától való megkülönböztetésében ugyanis meghatározó szerepet játszik, amely tovább árnyalja a vers transzgresszív esztétikáját.