A hazai lótenyésztés utóbbi 200 éves történetében a nagyüzemekhez kötődő minőségi lótenyésztő munka és a kisüzemi lótartás élesen elvált egymástól. A világhírű magyar ménesekből kiváló tenyészlovak, sőt lófajták kerültek ki. Lótenyésztésünknek szem előtt kell tartani, hogy a piacok megtartása, újak szerzése csak a nyugati normáknak megfelelő lovak tenyésztésével lehetséges. Az eladásra kínált lónak vagy kimagasló sportló-képességekkel kell rendelkeznie, vagy a klasszikus magyar fajtáinknál a legszigorúbb fajtatisztasági követelményeknek kell eleget tennie. Szakdolgozatomban azt vizsgáltam, hogy a 2000-től 2006-ig rendelkezésre álló lovastusa sporteredmények alapján értékelem a fajtát, hogy milyen egyedszámban és milyen eredményességgel szerepelt ez a fajta.

A vizsgálat alapját a 2000 és 2006 közötti magyarországi lovastusa sportversenyek eredményei jelentették. A teljes adatbázis összesen 617 ló 3484 eredményét tartalmazta. Ebből 478 tartozott összesen 81 kisbéri félvérhez. A rendelkezésre álló adatbázist különböző csoportosítási módok szerint értékeltem.

A nemek szerinti vizsgálatban a heréltek háttérbe szorulását, és kis mértékben a kancák előtérbe kerülését figyeltem meg. A lovak számát és az indulások számát összevetve nem tapasztaltam eltérést, a különböző ivarú lovak között nem tehető különbség a lovastusában történő használat szerint.