Napjainkra a véleménynyilvánítás sok száz éves küzdelem árán kivívott, kiváltságos alapjoggá nőtte ki magát, amely nélkül az életünk már elképzelhetetlen lenne. A 21. században immáron nemcsak szemtől szembe, hanem posztról posztra és lájkról lájkra is megoszthatjuk a gondolatainkat. Az új lehetőségek azonban továbbra sem nyújtanak korlátlan szabadságot. Az egyenletet csak tovább bonyolítja egy esetlegesen fennálló munkaviszony, ahol az alá-fölé rendeltségi viszonyból származó munkáltatói érdekekre is tekintettel kell lennünk, amikor hozzászólunk egy témához. De hol húzódik a határ a magánélet és a munka világa között? Gyakran esik meg, hogy a munkaidő nem ér véget a munkahelyet elhagyva és még hosszú órákig a számítógép előtt gubbasztva igyekszünk befejezni napi feladatainkat. Éppen ezért a munkaviszony nagymértékű terjedelmének okán igyekeztem feltérképezni, hogy a munkavállalóknak a munkaidőn kívül is a munkavállalói kötelezettségeiket kell saját pihenőidejük elé helyezni, vagy otthon szabadon nyilatkozhatnak bármilyen témában, akár a munkahelyükkel és munkáltatójukkal összefüggésben is. Dolgozatomat a 21. századi technológiai vívmány, a közösségi médián keresztül történő munkavállalói véleménynyilvánítás tükrében készítettem. Mielőtt a téma mély, munkajogi vonatkozásában merültem volna el, lényegesnek tartottam egy átfogó, általános jogi képet társítani a véleménynyilvánítás témaköréhez. Ezt követően, dolgozatom érdemi részében vizsgálatom tárgyává tettem, hogy egy hétköznapi munkavállaló milyen keretek között, hogyan adhat hangot a meggyőződésének. Célom nemcsak a véleménynyilvánítás pillanatában felmerülő esetleges problémák körül járása volt, hanem az azt követő utóhatásokról is számot kívántam adni. A mindenki által jól ismert bírói út vizsgálatán túlmenően szerettem volna teljes képet nyújtani a véleménynyilvánítás visszhangjáról, így a közép-és hosszútávú következményekbe is beleástam magam. Ugyancsak az aktualitás jegyében igyekeztem górcső alá venni – mintegy nóvumként – a munkáltatói márkaépítés (employer brandig) mögött meghúzódó munkavállalói megnyilvánulásokat. Ebben a tekintetben szemléletmódomat a pozitivitás irányába tereltem, és az egészséges, harmonikus munkáltatói-munkavállalói kapcsolat szempontjából lényeges véleményekre fektettem a hangsúlyt. Munkám záró részében a témakörrel kapcsolatban megfogalmazott kérdéseimre igyekeztem átfogó, több nézőpontból is megvilágított válaszlehetőségekkel szolgálni.