9631423654
| dc.date.accessioned | 2008-12-15T18:38:28Z | |
| dc.date.available | 2008-12-15T18:38:28Z | |
| dc.description.abstract | Takács Zsuzsa azon kevesek egyike, akik irodalmi hagyományainak méltó folytatói és örökösei: igazi élő klasszikus, a legkiválóbbakból való. Új verseket tartalmazó kötete a tizennegyedik művei sorában. Az Üdvözlégy, utazás! címadó verse egy XIII. századbeli olasz költő, Assisi Szent Ferenc Naphimnuszára utal, aki fivérünknek mondja a Napot és nővérünknek a testi halált.Takács Zsuzsa eltéved és hazatalál utazása közben, s miután meghallja a jegenyefák világon túli sóhajtozását, megtalálja azt a helyet is, ahonnan szemlélődve újraértelmezheti a megtörtént eseményeket. Mert otthonra lehet találni az ajtók nyikorgásában, a sötétedés utáni fényviszonyokban vagy a bolyhok, szöszök és pihék finom pergésében is. Szembenézés a hamis reménnyel, katarzis, kérdés és válasz; kiutat vázolnak föl ezek a versek a reménytelenségből, hogy az olvasónak is erőt adjanak."Mert betelt az idő és alászállt velem,szemeim nem kívánnak látni, mint eddig.Hogy nézzen mindenem, és ne nézzen,kívánom, hogy nézzen a szájam,a fülem, a kezem. A beeső napfényhegyesszögében a bolyhokkal, a párákkal,a szöszökkel és pihékkel együtt nézzekés ne nézzek. Mert félek egyedül." | hu |
| dc.identifier.bibid | bibFSZ1045450 | hu |
| dc.identifier.isbn | 9631423654 | hu |
| dc.identifier.opac | http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ1045450 | hu |
| dc.identifier.uri | http://hdl.handle.net/2437/64698 | |
| dc.title | 9631423654 | hu |